A Ljubljanai út előtt már hetekkel korábban nagy volt az izgalom. Az interneten megnéztük
az útvonalat, számolgattuk hány órát fogunk buszozni, fotókat nézegettünk a városról, az
országról, a tengerről, érdekességeket olvastunk a szokásokról.

Az utazás délelőttjén nagyon fontos feladat volt a pénzváltás. Együtt mentünk el a
valutaváltóhoz, és mindenki magának váltotta be a szükséges mennyiségű Eurót. Megnéztük
az árfolyamokat, beszélgettünk a forint és az euró értékéről. Bátran álltak oda az ablakhoz,
csak Szabó Balázs állt tétován (szokásos „nemisvagyokitt” testtartással), neki segíteni kellett.

Május 23-án, hétfőn, kora-délután indultunk, hogy részt vegyünk a FOCAL-PROJECT záró rendezvényein Ljubljanaban.

 A Bit Centerben foglaltunk szállást, ami egy fiatalos, sport központtal egybeépített hotel.

Este a teraszon gyűltünk össze, egy kis beszélgetésre és sörözésre. Hamar előkerült a gitár és közös éneklésbe kezdtünk.
Fényképeztek, kameráztak és tapsoltak nekünk a körülöttünk ülők.

Alapítványunkban az évek során több módon ünnepeltük már a Húsvétot: Rendeztünk játékos tavaszváró versenyt, tudáspróbát, névre szóló csomagokat rejtettünk el a fűben, amit meg kellett keresni, mókás feladatok teljesítése közben. Ünnepeltünk meghitten, felelevenítve a bibliai történet állomásait, és megismerkedtünk a kapcsolódó néphagyományokkal, készítettünk húsvéti kosarat sonkával, kolbásszal, cipóval és főtt tojással.

Segélycsomagot küldtek a címünkre:

Antalné Sz. Anikó és családja Békésről
Viskiné Hódmezővásárhelyről
Frank Regina Csikóstőttősről
Hajagos Zoltán és családja Nagykőrösről
Hajagos-Balog Zita Nagykőrösről

Adományaikat nagyon köszönjük, a megfelelő helyre továbbítottuk. (a babaruháknak éppen a csomag érkezése idejében született meg a "kisgazdája")

Köszönjük a számlaszámunkra érkezett pénzadományokat is, továbbítottuk, hogy segítséget nyújtson az élet újrakezdésében.

2010. október 4-én 13 óra után pár perccel arra figyeltünk fel, hogy Gergő, a kollégánk kétségbeesetten kiabál a telefonba:

- Menjetek onnan! Azonnal menjetek onnan!

Döbbenten néztünk össze: mi történt? Vörös iszap? Ugyan! De mégis!

Az események felgyorsultak, tettük, amit tennünk kellett. Segítettünk Gergőnek a családja mentésében, ruhát szereztünk azok helyett, amit lerángattak róluk, és aztán beálltunk a szintén segíteni sietők mellé. Lapátoltuk az iszapot, válogattuk a ruhákat, cipőket, lepakoltuk a kamionokat, szendvicseket készítettünk, oda mentünk, ahol szükség volt ránk.

Mert szükség volt ránk.